2389540

http://scratchidegenben.blogspot.com/

 

 

link


2099580

Fáradt lendület lüktet kezemben, mellyel szavaimat e lapra ismét terítem... sok idő telt el, történt sok, én is változtam, más színű az ingem... Csak az ördög a mélyben, az maradt a régiben, árgus szemmel figyeli kincsem, egyetlen életem...

Mi egykor fontos volt, már nincsen, mi csupán olykor csenget fülbemben, az lett mára a minden. Hogy ez majd merre tereli ujjaimat a billentyűzet erdején, mondani meg nem tudná egyik felem sem, ezért továbbra is félvakon menetelnek eddig ismeretlen felén...

link


1627222
Elnézést csak magamtól kérek, amiért ezen oldalból lassan kiszáll a lélek... Erőm és energiám átcsoportosítom, könyvet írok, nem titkolom, és talán elég is volt a web adta csalfa, tán nem a legjobb irányba változó hatalom... link


1526711
ülök... a képernyőt figyelem, kezeim alatt váltakozik a kép, rendszeresen. Csak ő, a képernyő meg én, mint Szondi két apródja, sírunk keservesen; mint mester és tanítványa fejlődünk módszertől túlduzzadva, várva, meddig tart ez a hajsza... olykor nem vagyunk mások, csak két szajha, egymás lepedőiben zárva, szégyentől porig alázva, furcsábbnál furcsább táncot járva...

Egyszer viszont véget ér a máma, és ő, a képernyő feketén csillog majd, körötte csúnya szürke ráma, többet nem nyújt kaput a nagyvilágra... és én, kinek még minden színekben gazdag ruhája egy kicsit megrészegülten támojgok bele a másik sok "én" közé a világba, mintha egy részem ott maradt volna a képernyőbe zárva...

 
link


1480658
Tavasz és nyár fiának szaga mára természetes, még akkor is ha a gyermek még csak egy hetes... felesleges említeni, hiszen ő mindenkinek kedves, legyen nedves vagy szeles, üzenete kellemes...
link


1464975
torz turbán takarja tekintetem, mellettem alattomos béka somolyog, arra vár, mikor adom el végre a lapot, mit egykor vettem, mikor fejem még nem a homokba temettem... tettem, mit ettem, habzsoltam jókora volt, otromba... s bár másoknak kicsi ahhoz, hogy elbukjanak benne, orra, nekem hatalmas, valami, mi sosem volt szép, csak nekem, csak nekem szólt volna...
link


1444222
Esténként, mikor hagyom, hogy agyamon a sok szar átáramoljon, egy lehelletnyit némán állok, talán egy teát szlopálok vagy csak a szomszéddal dumálok, minenesetre várok... legyen végre nyugalom, jöjjön el az én pillanatom...

Megesik, hogy ez a kattanás várakozásunkra nem felel, csalfa karjában mást ölel és bennem semmi sem dől el, másnapi utam ködön át figyel... kérdezem a hangot, de az szavakat nem lehel, hangját valami furcsa fátyol fedi...

Ilyenkor nehezen alszom el és másnap a belső kényszer önkénytelen, irányíthatatlanul lövell általam nem ismert sugarakat, és az egyszerű világ, mi általában kirakat: riogat, idegen... helyem benne csak egy halovány folt, mit ember orrára a szerelmes réten egy tavaszi bibe ken... nos, mint mostanában gyakran, ma is ez van velem...
link


1427791
Ahogy az este a Blahán várakoztam a pirosra, hetesre, odalépett hozzám egy emberke, kinek nem gyanús volt külseje, csak árulkodott róla, hogy nincs hely, hova este aludni menne...

Utolsó szál cigarettámtól igen vidám hangulatba kerülve, mesélni kezdett, milyen is az ő élete. Hosszasan ecsetelte, hogy bár nekem biztosan be van otthon az ágyam vetve, neki oly szabad az akarata mint lepke szárnya tavasszal a szélben, hogy nincs, ki neki parancsolna, vagy akitől ő féljen...

A gondolat nem hasított belém, hiszen sokat járattam már magam is ezen agyamat... a daganat, mi napi szinten támadja gyomromat nyilván nem véletlen, mégis az ember kénytelen dönteni: szabadság, vagy szerelem... hogy megint e fránya költő köszön vissza belőlem csakis kimerültségemből fakadhat, másból nem. Olykor fárasztó létem, de hát kinek nem?
link


1418208
árvíz, égő benzinkút, lobogóhajú pártvezérek... ez manapság a budapesti élet... sok-sok kitelepített lélek, hazátlanul bolyongó élettépett, haragban fuldokló ember, mindenki követel... persze azért akad nem kevés, ki  dolgokat nem csak maga miatt követ el... róluk nem zeng a sajtó, nem övezik őket pompa, mint Győzike kanapéján foltot, otromba... Ők lassan eveznek, minden fillért számításba vesznek, többet, mint mi szükséges, nem esznek...

Óriási a társadalmi összefogás, ki csak teheti, összefog, ás... be szép is lenne, Gyurcsányt homokzsákot tömve lelve, amint Orbánnal serénykednek a gáton, karöltve ezzel imidzsüket kölcsönösen emelve... :) Az elnézés, mit most kérek kerüljön mindannyiunkban felülre, és szarjunk a törvényhozók fejére, takarodjunk mind az ártérbe!
link


1407168
relitens rakéta robbantsa rámám romokba, hevüljön híg hugyom halandókra hányt homokba, lapuljon lépfene lusta lángossütő lángjába, és tekeregjen tangás teve tétován tolokocsiba, ezt, és még sok érdekeset kívánok a mai napra... :)
link


1403245
A mai reggel csupa büszkeség, egy levél, melynek alkotója egy távoli, baráti kéz, és mivel benne az érték oly merész, első ízben e lapon rendezzen kicsit egy másik ész...

"nekem van egy altalanos elmeletem a baratsagrol (es ugy altalaban az emberi kapcsolatokrol). elegge "darwinista", mint sok elmeletem, de hat ahogy egy incubus szoveg mondja: we behave like animals, swing from tree to tree...  szoval summazva annyi, hogy vannak igenyeink, amiket tobbfele modon es tobbfele csatornabol tudunk kielegiteni. ezek nagyresze (tudatalatt) onzo, egy kisebbik resze meg onzetlen: jol akarjuk erezni magunkat, nevetni akarunk, dugni akarunk, kozos temakrol beszelgetni, stb. ez az elso kategoria. viszont szeretunk is masokat, es adakozasi kenyszerunk szinten egy igeny, szeretnenk jot a masiknak, segitunk, tamogatunk, stb. szoval hogy ki mennyire barat vagy haver, az attol fugg, hogy ez a ket "igenyhalmaz" milyen aranyban fedi le a masik embernek ugyanezen "igenyhalmazait".
link


1397464
Sunday night breeze

A cool, warm Sunday night breeze
had my fluid soul to flow.
A hint of everyday blow,
and spots of joy for pain to ease.

Rolled up in the daily rug
where musts and wants twist and roll
like weak giants fist and fall
Still i feel the holy hug.
link


1382024
Bocsánat a játékért

Rengeteg permetet szereztem... felkerekedem, s szerte permetezem szeretetem keserves lelkekre, ezzel szebb, kellemesebb jelent teremtve... rekedjen meg fejetekbe kedves versek eleje, eszegessetek, s e test, melyben megrekedtetek sem lesz gyenge... veletek megyek, egyenesen beletemetkezem e emberek fedte regetegbe, de teszem ezt kedvvel, mert vezekelve szerelmes nem lehetek...
link


1366057
IPM Március Pilvax... különös októl nem indítatva esett úgy, hogy egy ideje nem nagyon került a lap kezembe, s mivel e sajtóttermékről jó a véleményem, ezért úgy érzem magam, mint mikor a zöldpárdonos fiatal hosszú perceken át oda sem figyel az sms falra, s vallom ezt most némileg szégyenben ázva...

Lényeg: létezik egy új rovat, kortárs írok két kedvenc novellát ajánlanak némi bevezetővel, kvázi indoklással spékelve, elmagyarázva, mitől is gyulladt lángra eme vagy ama novellától a szintén tollforgató elme... Vámos Miklós két kedvence várt hát rám, és mivel előszava, a prológ kerekre sikeredett, figyelmesen taglalt félelmet, aggodalmat, vihart, mit ez a hálátlan, nehéz felkérés benne kavart...

Sajnos, eme általam mérsékelten szeretett, de mindenképpen tisztelt kortárs "srác" által választott írások olvasata után biggyedt szám szélét már semmi sem kanyaríthatja vissza... Az első, Örkény novella még csak elment, s bár hasra nem estem tőle, akad benne egy-két mondat, melyektől simán behaladhat a világirodalom történetébe, azonban a második... Egy Mándi Iván írás, az egész olyan, mint keserves sírás... Ha a dolgozat témája az írói válság, és annak kifejezése, mindenképpen ötös lenne az értéke... Rövid, apró részlet az író saját életéből... Pontosan azt írja a szerencsétlen, amit szerény véleményem szerint TILOS. Ez az a hangulat, amiben nem szabad írni, és tulajdonképpen az írás végkicsengése is ez, vagyis pont nem, és igazából ez a gáz... szerintem
link


1357870
Hétvégén puhult lelkem kenegetem... lezseren heverek a székemben, nem érdekel semmi sem... az iroda, mint kommunális szellem csupa lassuság, báj, szinte már kellem... Érzem, ma közös az akarat, átmenteni magunkat az ismeretlenbe... a holnap csalóka fénye, mint annak a bizonyos alagútnak a vége hívogat, suttog talmi szavakat, ígéretei gyanúsak...

Valami igazit kéne enni végre, valami könnyűt... mondjuk harapni a tavaszt, fogysztani apró magjait, mit lelkesen vet a paraszt... lezabálni a reggeli harmatot, észlelni a fű növekedésének dalát, mit csak a bölcs hangya hallhatott... szerelmet vallani annak a virágnak, mi elsőként mutatja arcát a világnak... kívánni csakis azt, mi adatott... ünnepelni minden új napot...
link


1354979
ÉLJENEK A GERGELYEK!!!
link


1348666
apacukafundaluka, politika megafika... mert fel nem foghatom, hogy létezik olyan barom, ki ezeknek az anyaszomorítóknak még szavazatokat visz, de vajon tényleg olyan fontos, ki miben is hisz, nem csak a tartozás langymatag érzése az, mi kezek milliót ikszelésre csábítja? Talán a szomszéd új Renault Megane-ja, és az a legkaparhatatlan mosolya, no meg persze Fidesz/Mszp szavazata, mi ugrat minket fejjel az úrnába?

Hiába, amíg eszement prédikátoroknak teljesülhet az álma, mi max állhatunk, szánkat évről évre szélesebbre tátva, önkénytelen magunk piszkában merülve, ahhelyet hogy az egészre fittyet hányva csücsülnék egy szép padon, mert ülve, napot lopva, nem odafigyelve a világ károgására még Kiszel Tündének is szebbnek tűnik Báli ruhája...
link


1342988
Nőknek

Én fiú vagyok, ti nem.
nektek könnyen jön minden:
Gyerek, vérzés, szerelem
Nekem nem, nem is értem

És ma menő minden nő
Kézben virág, szívben hő
s ha a nap lemenő
combot harap a  nyerő!
link


1340302
Mi magyarok minden szarban benne vagyunk, ilyenekben miért nem látom a Magyar nevet sosem???

http://nikefootball.nike.com/nikefootball/siteshell/index.jsp#,uk,0;wc06

link


1339543
Olykor, mint Sámson oszlopai omlanak le köröttünk a diplomácia, tolerancia protokoljai... Ilynekor nem nagyon számít, ki melyik lábával kel fel, leszarom, ha Irakban egy bomba miatt ezreket temetnek el, és ha a sarki fűszeres haja lobban lángra, az sem érdekel...

Fullasztó ignoranciámban pancsolva döbbennek a magyarra, a köröttem szaladgáló alakokra, mennyire egyre lüktet az agy, mi bár télen befagy és sózott seggel várja a tavaszt, azért ravasz...

Minden reggel lesem népem, hogy egyesek szeme alatt miért csillog folt kéken, vagy éppen másoknak miért nincs sosem lába a féken, legtöbbször nem értem... Ugyanakkor, magammal minden alkalommal elszámoltatom, mi dioptriás szemem? Hatalom? Átok? Vagy talán egy naponta súlytó gúnyos mirázs, mi elhiteti velem, hogy jól ismerem a spanyol viaszk szagát...
link


Régebbiek | Végére »

2007. 06. 01.
2007. 01. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.